Szerettem inni. Nem magamban, nem otthon cél nélkül, hanem társaságban. Jól bírtam a piát, nem voltam tőle hülye, másnapos is alig, de nagyon nehezen tudtam tőle teljesen megválni. A környezetem ráadásul nem is értette, hogy miért teszek ilyet, én pedig azt, hogy miként éljek alkohol nélkül. Hétköznapi értelemben nem voltam alkoholista, de az én fogalmaim szerint inkább igen. Most elmesélem nektek, hogy miként álltam le vele, és röviden azt is, hogy milyen volt nélküle az életem.

Szerettem inni. Egyrészt az íze végett, másrészt azért, mert amíg tartott a korty, addig nem szorongtam. Vagy kevésbé. Aztán ahogy nőtt bennem a feszültség, úgy idővel már italosan is szorongtam. Ráadásul gyógyszer mellett rá is voltam kényszerülve a megválásra. 

Az alkoholról való leszokás első fázisa: elfogadtatni a barátokkal

Nagyjából 2 év melója volt abban, hogy el tudjak tölteni egy évet alkohol nélkül. A döntés elszenvedői leginkább a barátaim voltak, akik minden udvarias hárításom ellenére képtelenek voltak megérteni, hogy miért nem akarok inni. Nem haragudtam rájuk, egyszerűen csak nem tudták hogyan kell tiszteletben tartani egy leszokó döntéseit. Mikor meguntam a folyamatos nyomást, akkor eléjük álltam a dologgal: azért nem iszok, mert jobbá akarom tenni az életemet, ennek pedig ez az egyik eszköze. Ha nem értitek meg, akkor sajnos a jövőben nem tartok veletek. - vállaltam fel a szitut. Idővel megértették, amihez nagy türelemre és egymás iránti tiszteletre volt szükség. Azok a kapcsolatok, amik nem állják ki ezt a próbát, azok... nos, azok annyit is érnek.

Megértetni a főnökeiddel

Mert tudjuk milyen az, aki nem iszik... Nincs olyan főnök a világon, aki az egészségem fölött rendelkezhet. Nem fogok inni egy csapatépítőn, céges vacsin, tárgyaláson, ha én nem akarok. 

Élet alkohol nélkül: egy nehezen kihordható felismerés

A barátok megértetésén túl a szörnyű ráeszmélés volt az, ami az egyik legkomolyabb kihívást hozta elém, és tudom, hogy ez az az élmény, amitől oly sok leszokni kívánó fél. A kiüresedéstől. Észrevétlenül ugyanis, de a legtöbb örömöt hozó dologhoz odacsapódott az alkohol, mint egy rossz útitárs. A szex, a közösségi élmények, a bulizás stb stb stb. Tehát adott volt a feladat ezeket újra megtanulni élvezni alkoholos kíséret nélkül. Nem volt könnyű, nem ment gyorsan, de szépen építkezve el lehet érni ezt a pontot. És érdemes is.

A rekord?

Egy másfél év tisztaság, amiben legfeljebb zéró sörök kerültek a poharamba. Ünnepkor kölyökpezsgő.

Tanácsaim azoknak, akik letennék az alkoholt

Nem áltatlak, még a casual drinkerek is megszenvedik az elválást, ráadásul ha az élvezeti szokásaidhoz is hozzá köthető a szesz, akkor aztán tényleg baromi nehéz lesz, ugyanis leszokás közben újra kell tanulnod ezeket a társas helyzeteket. Ez a folyamat közben nem jó, sőt, pocsék és lohasztó, de hihetetlen siker, amikor eljutsz odáig, hogy azért nem iszol egy helyzetben, mert te nem akarsz. Ma már azért nem iszok alkoholt, mert nem akarok. 

Nincs itt semmi titok vagy varázsszer. A leszokás elképesztően igénybe veszi, de acélosítja is a jellemet, és ez az energia, a tudat, hogy igen, egy ilyen mocsok kábítószert is el tudtam hagyni, mint az alkohol, nagyon sok lelkierőt ad a depresszióval, a szorongással és a pánikbetegséggel való megküzdésben.

Vajon neked is sikerülhet leszokni az alkoholról?

Türelem kell hozzá nagyon sok, erő, kitartás és eltökéltség. Azt gondolom, hogy erre mindenki képes, de ehhez át kell szambázni a kifogások és önámítások kényelmes aknamezején. Ha érintett vagy a témában, és nagyon kilátástalan vagy, gondolj arra, hogy mindig van egy másik döntés. Történetesen, hogy nem fogadod el a csábítás szagos poharát. Erősebb vagy, mint gondolnád, azok pedig, akik leszólnak a tisztulásodban pedig tehetnek egy szívességet. ;)

Holger Detje képe a Pixabay -en.