Mint említettem, sajnos már egészen fiatalon megjelentek nálam bizonyos nehézségek, amik közül az alvászavar gondoskodott arról, hogy végül orvoshoz forduljak. Mint sokan, akik depresszióval vagy szorongással küzdenek a hétköznapokban, úgy én is az alkoholban láttam a feloldozást. Nagyon sok fiatal iszik különböző rajongással, és meggyőződésem, hogy csak egy egészen kis százalékuk teszi ezt azért, mert valóban sör, bor és pálinkaművész. Szerintem sokan azért isznak, mert alkohol hatása alatt kevésbé szoronganak a foglalkozás végéig. A gond csak az, hogy rám az alkohol mindig élénkítőleg hatott, tehát a nap végi sörikétől elalvás receptje nálam nem működött. Szóval, jöttek a gyógyszerek, és valóban segítettek mély alvásba kerülni.
Segítsd a Depiből ki blog működését, hogy minél többekhez eljuthasson! Adj esélyt a blogon elhelyezett reklámcsíkoknak és a szerzőnek azzal, hogy az oldal látogatásakor felfüggeszted a reklámblokkolót és újratöltöd a cikket. Köszönöm! :)
Persze kipróbáltam mindenféle teát és gyógynövényt, de az se való mindenkinek. Szerencsés az, akit megnyugtat a citromfű, a macskagyökér és az orbáncfű, de az a rossz hírem van, hogy ezek a növények nem hatnak mindenkire ugyanúgy. Sok évnyi gyógyszeres mankó után végül úgy döntöttem, hogy leépítem a bogyókat, mert meg akartam tanulni újra aludni.
Az eleje? Pokoli nehéz volt. Egyrészt a gyógyszerről való leállás nagyon nehéz, ezért az arra való ráállást senkinek sem ajánlom. Aki pedig belevág, az készüljön azzal, hogy több hónap változatos szenvedésekkel fűszerezett küzdelem előtt áll. Talán erről is lesz egy külön poszt.
Sok-sok küzdelmes éjszaka után most ott tartok, hogy már magamtól is el tudok aludni, sőt a délutáni szunya is összejön néha. A nehéz esték azonban megtanítottak egy csomó dologra, melyekből most kiválogattam néhányat azon társaimnak, akik valamiért nem tudnak elaludni.
1., Félhetsz az álmatlanságtól, de élhetsz is vele
Borzalmas dolog az ágyban vergődni úgy, hogy közben tudatában vagy annak, hogy minden perccel közelebb a reggel. Erre azért elég könnyű ráfeszülni, ami nyilván nem tesz jót relaxációnak. Én ezt az időszakot megtanultam felértékelni. Azt kell elfogadnod, hogy a tested "el fog altatni", amikor úgy érzi, hogy aludnia kell. Ha ez egy óra, akkor egy, ha három, akkor három, de aludni fogsz, hidd el. Amit viszont megtehetsz, hogy az éber órákat a magad javára fordítod.
2., Mit ne?
A magad javára fordítás alatt a relaxáció elsajátításának gyakorlására gondolok. Tehát semmi esetre se a tévére elalvást (még akkor se, ha mostanában így megy neked), a mobilozást, a közösségi médiázást, tehát semmi esetre se ajánlom az alvásba kütyüzés vitatható módszerét. Sokban rontja a már említett amúgy is bekövetkező alvás minőségét.
3., Akkor kezdésnek
A legjobb alvásterápiás módszereim egyike (a többit is el fogom majd mesélni) az úgynevezett naplózás. Ragadj tollat és papírt vagy füzetet, és kezdj el barátkozni a lefekvés előtti írás gondolatával. Nem a telefonodba, nem a laptopodba, a papírodra. Miért? A kézzel írás fárasztó tevékenység. Ahhoz fogni kell a tollat, fogalmazni, gondolkodni kell, nem lehet csak úgy törölni. Miről írjak naplót? Az első estémen bő 20 percig azon merengtem, hogy miről írjak. Kitaláltam: napirendi pontokat fogok felvésni! Az első mondatomat is megosztom veled: "Ahhoz, hogy értékesebben te..." Igen, megakadtam, de egy másik posztban el fogom mesélni, hogy miért.
Milyen témákat ajánlok?
- egy kérdés - egy válasz.: felteszel magadnak egy kérdést az éppen aktuális lelkiállapotodról és adsz rá egy öt mondatos választ. Ezután lámpát leolt, majd csukott szemmel idézd fel ezt az öt mondatot, majd gondold át, hogy vajon miért azt írtad, amit. És közben lélegezz lassan. Ez a módszer alapja. Csak próbáld ki. :)
4., Mi van még?
Mára 4 - 5 alvássegítő praktikát fejlesztettem ki. Most egy olyan trükk következik, amihez nem kell semmi más, csak te magad. A hátadon fekve csukott szemmel vedd sorra az érzékeidet, a testrészeidet. Gyakorlatban: vedd sorra a testrészeidet és közben szemlézd az adott testrésszel kapcsolatos érzéseidet. Egy példa.: "...most a fülem következik. (milyennek érzed a fülcimpádat? hideg? meleg? érzed a formáját?) Milyen érdekes, hogy ilyennek érzem! Miért érezhetem ilyennek?" - az itt felszivárgó érzések, képek és gondolatok rendre mélyről jövő válaszok, melyek rólad felelnek valamit - magadnak. Az estéről estére tartó önfelfedezés nem csupán az esti relaxációt segítik, de esélyt nyit, hogy egy mélyebb minőségben éld meg a viszonyod saját magaddal.
Illusztráció: pxhere