Nem kell feltétlenül depressziósnak lennie valakinek ahhoz, hogy ne szeresse a nagy viszontlátásokat, de a szorongó ember talán egy fokkal jobban ki van hegyezve az ilyen eseményekre. Néha belefutok ebbe a hibába és jegyet váltok a nosztalgia expresszre olyan emberek társaságába, akik egyébként már nem véletlenül nem részei az életemnek - és viszont. Mi a ti megküzdési taktikátok ezzel kapcsolatban? Osszátok meg velem!

A közösségi médiában hangos coachok és MLM-ügynökök egyik kedvenc fogalmáról lesz szó a következőkben. Komfortzóna. "Mozdulj ki a komfortzónádból! Az élet a komfortzónádon kívül kezdődik! Innen már csak egy lépés a >>Merj élni!<<" Ami azt illeti, engem nagyon fel tud bosszantani, amikor valaki komfortzónázással hadonászik. De mi is az a komfortzóna, és miért hasonlítom ezt egy kicsit az űrkutatáshoz?

Susan Forward Mérgező szülők című könyvén túl, amit egyébként minden gyógyulni vágyónak, esetleg viharos családi háttérrel rendelkező olvasómnak jó szívvel ajánlok, nem találkoztam még soha azzal a kifejezéssel, hogy mérgező barát vagy mérgező kapcsolat. A mérgező (tetszőleges ember / viszony) formuláját egy MLM-pápától hallottam először, aki azokra alkalmazta ezt a megnevezést, akik kételkednek a mindent vivő aloe vera biznisz sikerében. Az ő elgondolásában mérgező mindenki, aki ellent mond vagy visszakérdez a másiknak az üzletalapítással kapcsolatban. Ez a mérgezős dolog aztán hamar gyökeret vert a konyhapszichológiában is, ma pedig már ott tartunk, hogy mindenki mérgező, aki hozzánk merészel szólni. De kik azok a mérgező barátok a gyakorlatban? És vajon mi mérgező barátnak számítunk-e? Ezt a kérdést vesézzük ki együtt a komment szekcióban.

Mint említettem, sajnos már egészen fiatalon megjelentek nálam bizonyos nehézségek, amik közül az alvászavar gondoskodott arról, hogy végül orvoshoz forduljak. Mint sokan, akik depresszióval vagy szorongással küzdenek a hétköznapokban, úgy én is az alkoholban láttam a feloldozást. Nagyon sok fiatal iszik különböző rajongással, és meggyőződésem, hogy csak egy egészen kis százalékuk teszi ezt azért, mert valóban sör, bor és pálinkaművész. Szerintem sokan azért isznak, mert alkohol hatása alatt kevésbé szoronganak a foglalkozás végéig. A gond csak az, hogy rám az alkohol mindig élénkítőleg hatott, tehát a nap végi sörikétől elalvás receptje nálam nem működött. Szóval, jöttek a gyógyszerek, és valóban segítettek mély alvásba kerülni. 

"Sportolj, és a depressziód elmúlik!" - harsogják sokan, mikor a szorongás és a depresszió ellen bevethető tanácsokról beszélgetünk. Menj el futni, úszni... - szállingóznak a javaslatok, a helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Ebben a posztban arról lesz szó, hogy miként lehet a sport valóban hasznos eleme a gyógyulásnak, illetve, hogy miként nem érdemes rá úgy gondolni, mint mindenek felett álló megoldásra.

A napi média egyik legnagyobb hazugságáról szeretnék beszélni, amit emberek milliói fogadnak meg annak érdekében, hogy megvédjék magukat embertársaiktól. Látszólag. Valaki ugyanis kitalálta, hogy konfliktusainkból akkor jövünk ki győztesen, ha eltagadjuk, elfojtjuk, elutasítjuk a dolgokhoz kapcsolódó érzéseinket. Ez a téves feltételezés azt mondja: a csalódás, a szomorúság, a bukás fájdalma a vesztesek vigasza. Tehát csak akkor jöhetsz ki jól, ha kihipózod a szívedet, szarut növesztesz köré, mert csak így lehetsz sikeres, így lehetsz erős, így nem leszel a másik áldozata.

Sokan vannak, akik egyetlen csepp alkohol felhörpintése nélkül is remekül érzik magukat egy koncerten vagy egy zárt szórakozóhelyen. Mások viszont el se tudják képzelni, hogy táncos mulatságba induljanak józanul. A most következő élettapasztalat arról mesél, hogy milyen volt az első 0%-os bulizásom egy olyan klubban, ahová korábban 2-3 koktéllal a szívemben indultam dübörögni.

Szürkébe váltott életünkből kifakulhat a siker is, és egy idő után azon kaphatjuk magunkat, hogy szerencsétlenségünkben még a buszt se érjük el soha. Mert a HR-es egy vérkígyó, a barátaink beképzeltek lettek, és a busz menetrendjén is folyton változtatnak. Halmozott kudarcélmény esetén adja magát a kérdés: mi a baj velünk, miért vagyunk ennyire szerencsétlenek? Lássunk át a szitán és fedezzük fel, hogy sok-sok csalódás és bosszúság bizony sajátos lelki működésünk miatt ér bennünket. De mit jelent ez pontosan?

Fantomfájás, irracionális testérzetek, hirtelen többet dobbanó szív, szúrás itt, éles fájdalom ott, idegen ízek a szájban - csak néhány azon tünetek közül, amit a szorongás valamilyen szintjén raboskodó érezhet borús mindennapjain. De mit kezdjünk ezekkel az alattomos érzésekkel?

Hét évvel ezelőtt jutottam el arra a pontra, hogy gyógyszeres segítséget kérjek. Ekkor már jó néhány éve küzdöttem kisebb - nagyobb problémákkal, de végig azt hittem, hogy majd én elég erős leszek ahhoz, hogy egyensúlyban tartsam a dolgokat. Ez a vak önhazugság egészen addig működött, amíg rá nem ment az alvókám. Hét évvel ezelőtt egy padon ücsörögve, teljesen megadott hangulatban, karikás szemekkel, kiégett szívvel és elmével meglengettem a fehér zászlót. Ma már látom, hogy mit hol rontottam el, és ma arról is szót ejtek, hogy szerintem sok sorstársam hol rontja el, amikor birokra kél a problémákkal.