"Sportolj, és a depressziód elmúlik!" - harsogják sokan, mikor a szorongás és a depresszió ellen bevethető tanácsokról beszélgetünk. Menj el futni, úszni... - szállingóznak a javaslatok, a helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Ebben a posztban arról lesz szó, hogy miként lehet a sport valóban hasznos eleme a gyógyulásnak, illetve, hogy miként nem érdemes rá úgy gondolni, mint mindenek felett álló megoldásra.
A sportolást nem úgy kell elképzelni, mint egy varázspirulát, amit ha beveszel, minden gondunk tovább áll, így a "menj el futni" és "irány súlyzózni" tanácsok roppant felületesek. Helyette így fogalmaznék: A sportolás szokásának beépítése sokat segíthet a gyógyulásodban, de ne azonnal várd tőle a csodát.
Van az úgy, hogy semmi hasznát nem érzed
Hogy mennyire lehet segítségedre a sport, az leginkább az állapotodtól függ. Ha enyhébbek a tüneteid, akkor elképzelhető, hogy a rendszeres mozgásban hamar az örömödet leled. Összekócolt lelkiállapot esetén azonban lehet, hogy semmi javulást nem fogsz tőle érezni, legfeljebb izomlázat. Nekem is voltak olyan időszakaim, amikor hiába küzdöttem a teremben vagy a rekortánon, egyszerűen semmi javulást nem vettem észre. Nem is vehettem észre, hiszen az önbizalmam, az önértékelésem, és fejemben motoszkáló önszabotáló, önbüntető gondolatok letiltottak az esetleges pozitív érzésekről. Tehát hiába fogytam le és lettem erősebb, a tükörben ugyanaz a szerencsétlenség állt előttem, aki korábban...
Ha nagyon szorong az ember, akkor csak idővel érezheti a jótékony hatásokat
A sportolás megköveteli a fegyelmet és a következetességet, aminek elengedhetetlen előfeltétele a motiváció. A szorongó, depressziós ember sajnos ennek a kincsnek a hiányában van, ráadásul egy sor egyéb szorongást is tapasztalhat, ami visszafogja az öröm és siker érzetének megélésében. Például önkép vagy testképzavar. Az viszont biztos, hogy ha kijelölöd magadnak, hogy márpedig te minden második nap lemész kocogni egy pár száz métert, ha emlékeztetőt állítasz be, hogy minden nap megcsinálsz 10 fekvőt és 20 felülést, akkor már felvetted a harcot a letaglózó életállapottal szemben.
Így lesz hasznodra a sport a szorongás és a depresszió legyőzésében
A lényeg, hogy új szokásokat vezess be az életedbe, és légy hű ezekhez az új szokásokhoz. Ha kitartasz, azzal egy új jutalmazási rendszert alakítasz ki az elmédben. Idővel észre fogod venni, hogy sportolás közben egyre több időt töltesz a lelki gondoktól távol, hiszen mozgás közben akad bőven más dolgod, minthogy magadat csipegesd. A kulcs a rendszerességben és a fokozatos építkezésben van.
Így fogd hasznodra a sportot (példa)
Egy igazán mély szakaszából kilábaló ismerősöm így kezdett hozzá. Felvázolta a heti teendőit. Ráeszmélt, hogy rengeteg ideje lenne magával mit kezdeni, csak ez éppen a folyamatos szorongás erről elterelte a figyelmét. Netflixezni órákon át a valóságból kimenekülés céljával..
Szóval elhatározta, hogy minden nap kiprésel magából 20 percet, amikor mozog. Az első héten minden nap külön lement 20 percet sétálni. Akkor is, ha esett, akkor is, ha a jól ismert lustaság szét próbálta szabotálni. A második héten minden második nap kocogással töltötte ezeket a 20 perceket, a köztes napokon pedig rövid edzésvideókat nézett a YouTubeon. Letöltött egy appot, ami egy 30 napos kihívással támogatta. Néhány héttel később már a mindennapi szokásai között tartotta számon a kis napi edzést, ami elég büszkévé tette. Ráadásul egy sor új kisebb szokása is kialakult mellé: több vizet ivott, kevesebb sütit evett stb. Ott nyerte meg a dolgot, hogy nem azonnali javulást várt tőle, hanem megadta a dolognak az időt és a lehetőséget. :)
És az esport?
Jó, hogy ez a kérdés előkerült. Saját véleményem az, hogy a szimulátorozás és a mindenféle játékokkal való boldogulás ugyanúgy lehet hasznos, ám a virtuális élet határai a monitornál húzódnak, az elme, a lélek és a test pedig nem az áramköri lapok dimenziójában él, örül és szenved. Igazán jól akkor leszünk, ha a való élet eszköztárában keresünk megoldásokat a problémáinkra.
