Szürkébe váltott életünkből kifakulhat a siker is, és egy idő után azon kaphatjuk magunkat, hogy szerencsétlenségünkben még a buszt se érjük el soha. Mert a HR-es egy vérkígyó, a barátaink beképzeltek lettek, és a busz menetrendjén is folyton változtatnak. Halmozott kudarcélmény esetén adja magát a kérdés: mi a baj velünk, miért vagyunk ennyire szerencsétlenek? Lássunk át a szitán és fedezzük fel, hogy sok-sok csalódás és bosszúság bizony sajátos lelki működésünk miatt ér bennünket. De mit jelent ez pontosan?

A szorongó, depressziós, pánikoló ember lelkileg és szellemileg is nagyon kiszolgáltatottá válik a mindennapokban. Ez a kitettség arra kényszeríti, hogy biztonságos vackot kaparjon magának, ami kiszámítható, biztonságos és amiben lehetőleg a legkevesebb fenyegetettség éri úgy általában. A motívum ismerős. Azonban ez a folyamatos védekezésre berendezkedő belső galaxis nem éppen barátságos közeg a léleknek.

Így épülnek a belső falak

Úgy tudom csökkenteni a kiszolgáltatottságomat, ha megpróbálok mindent a befolyásom alatt tartani. Megfelelő megküzdési stratégiák nélkül mozgásterünk viszont beszűkül. Az ember kerülni kezdi a többit, egyre többször mond le programokat, arrogáns, támadó és sértődékeny lesz. A legkisebb súrlódások is megterhelik, inkább lemond a véleményformálásról, vitakultúrája leegyszerűsödik. Az alany végül bezárkózik, és a szívében örvénylő erők lassan a közvetlen környezetét is felemésztik, elzavarják a kitartó barátokat, családtagokat is.

Leegyszerűsítve

Minél kevésbé vagyok kitéve a világ, a környezetem és mások vélt vagy valós támadásainak, annál kevésbé vagyok fenyegetve. Ezt úgy érthetem el, ha visszavonulót fújok a lehető legtöbb területen, és majd én eldöntöm, hogy... DE!

Új élettér = új szokások = ...

Azáltal, hogy levágjuk magunkat ebbe a szép és biztonságos galaxisba, azzal elfogadjuk annak általános szerződési feltételeit is. Ezek a feltételek precízen és következetesen vágják vissza majd csápjainkat a tövükig. Egy példa:

el akarom kerülni a stresszt / elkerülöm a legtöbb helyzetet, amiben stressz ér / idővel nem tudom kezelni a stresszt / testi tüneteim (szorongás) vannak, ha vitatkoznom, érvelnem kell / egyre több párbeszédet veszítek el / kopni kezd az önbizalmam / még inkább kerülni próbálom a konfliktusokat / elveszítem a versenyképességemet / újabb kudarcok / vágyaim egyre messzebb kerülnek, mert nem tudok megküzdeni értük 

Önszabotázs

Amikor az ember új élménye a mindent átitató kudarc, egyre több olyan, akár tudattalan elhárító, megkerülő, elkerülő sémát, cselekvési rendet, rituálét és elhárító magatartást kezd el gyakorolni, amelyek egyszerűen csapdába ejtik.

Példa:

Álláskeresés: Azon kapja magát az alany, hogy egyszerűen nem tud munkát váltani. Nem sikerülnek az interjúk, idővel be se hívják sehova. A következetesen átmanipulált énvédelmi rendszer azt érezteti, hogy az alany tehetségtelen, alkalmatlan, nem ért semmihez (lásd egy másik bejegyzést). Elveszíti a motivációit, már az is kimeríti, ha az önéletrajzával kell foglalkoznia. Nem veszi észre, hogy visszavonulójával felszámolta azokat a képességeit, ami egy eredményes pályázáshoz kell. Megjelenéséből kiveszik a tűz, a magabiztosság, nem sugárzik belőle az élet. Szorongása testi tüneteket ölt.

Berendezkedés az új világba, avagy mindig elmegy a busz

Avagy soha nem süt ki a nap. Új és komor világunk jó állampolgáraként megkapjuk azt a hamis biztonságérzést, amire vágytunk. A meg és elkerülések jutalma, hogy a bizonytalan kimenettel járó helyzetek szinte alig vannak befolyással az életünkre. Megvan a kontroll, de milyen áron?

Kialakítottunk olyan (most nevezzük így) forgatókönyveket, amiket betéve alkalmazva könnyen megjósolható kimenetelekkel szembesülhetünk. Ezen végeredmények egyike jó öreg barátunk, a kudarc, ami lehet, hogy nem visz előre az életben, de rengeteg sikertelenségtől, veszteségélménytől, súrlódástól és a számunkra kontroll felett álló kimeneteltől óv meg minket hatékonyan. Nem ez volt a cél... de valahol mégis.

Hiszen az új munkahely, az új pozíció eleinte mindig sok és ismeretlen természetű stresszel jár, erősen megjelenik a bizonytalanság, a kitettség élménye. Ez a rengeteg veszedelem csak úgy kerülhető el, ha fel se vesznek, ezért tudattalanul úgy beszélek, úgy jelenek meg, úgy pályázok, hogy annak a jól ismert elutasítás legyen a vége.

Nem a busz menetrend változik folyton, hanem a reggeli rutinom van tele olyan elemekkel, amelyek azt szolgálják, hogy elkéssem a járatot. Jutalmam a jól ismert, semmi kockázattal nem járó sikertelenség élménye.