Gondolatok, tippek és megküzdési megoldások nem csak szorongóknak.

Épüljünk fel a szorongásból és a depresszióból!

12. rész: Terápiára Isten ments, de gyógyszert, azt bármikor!

2020. június 17. - blogger_geist

Hét évvel ezelőtt jutottam el arra a pontra, hogy gyógyszeres segítséget kérjek. Ekkor már jó néhány éve küzdöttem kisebb - nagyobb problémákkal, de végig azt hittem, hogy majd én elég erős leszek ahhoz, hogy egyensúlyban tartsam a dolgokat. Ez a vak önhazugság egészen addig működött, amíg rá nem ment az alvókám. Hét évvel ezelőtt egy padon ücsörögve, teljesen megadott hangulatban, karikás szemekkel, kiégett szívvel és elmével meglengettem a fehér zászlót. Ma már látom, hogy mit hol rontottam el, és ma arról is szót ejtek, hogy szerintem sok sorstársam hol rontja el, amikor birokra kél a problémákkal.

Orvoshoz fordultam. Én, a nagy és erős ott ültem a széken. Röpke 45 percen keresztül szakadtak fel az elfojtott félelmeim, fájdalmaim, tüneteim és mindenféléim. Szegény orvosom csak annyit tudott mondani, hogy ő felírhat gyógyszereket erre vagy arra a tünetre, de ebből csak terápiával fogok tudni kikecmeregni.

Igent mondtam a gyógyszerre, de nemet a terápiára

Úgy éreztem, hogy életem legbensőségesebb félelmeivel és gyötrelmeivel éppen elég volt egy embernek előhozakodnom, nem akarok még egy valaki előtt elhasalni. Ráadásul elég rossz véleménnyel voltam a terapeutákról. Akkor úgy véltem, hogy ők a nyomoromból élnek, abban érdekeltek, hogy lehúzzák a pénzt, alakítsák a szakembert és jót röhögjenek rajtam. Szóval jöhettek a gyógyszerek, de a helyzetem egy csöppet sem javult. Igaz, legalább aludni tudtam, még ha hamis mankóval is, de sikerült.

Kiszerveztem a gyógyulást a vegyszerekre

Az a hamis illúzióm támadt, hogy a gyógyszerekkel megtámogatott énem most már képes lesz arra, hogy kigyógyítsa magát az évtizedes bonyodalmakból. További évek teltek el, de a várt eredmény elmaradt.

Terápiára váltottam és elhagytam a gyógyszereket

Néhány évnyi önámítás után végül terapeutát kerestem. Nem az első, nem a második szakember után végül megtaláltam azt, akivel együtt tudok dolgozni. A gyógyszereket is el tudtam hagyni, de azokat sem az egyik napról a másikra. Igazából ez egy 3 éves projekt sikere, hogy ma úgy és abban a hangulatban írhatok nektek, amiben.

Megtanultam a leckét

Mai fejjel ott követtem el a hibát, hogy nem hallgattam a tanácsra, és nem fordultam pszichológushoz, csak a gyógyszerekben bíztam. Én állást foglalok amellett, hogy szimplán gyógyszereken lógva nem lehet valódi megoldást találni lelki nehézségeinkre.

Elvont példával élve: a gyógyszerek a testet készítik fel egy hatékonyabb működésre, de a lélek sebeit nem foltozzák be. A több nyugtató, a több antidepresszáns önmagában nem mentesít a problémáktól. Mélyebb expedícióra kell indulni, ahhoz pedig nagy bátorságra, végtelen kitartásra és dacos elnyűhetetlenségre van szükség. 

Ne gondold azt, hogy én könnyen beszélek! Hidd el, hogy őszintén megszenvedtem a magamét. Ma pedig ösztönző állásfoglalást teszek a terápia mellett. 

A bejegyzés trackback címe:

https://depibolki.blog.hu/api/trackback/id/tr7415821542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.